Itt a világ közepe! - olvashatjátok a blog nevében, de hol is van az az itt?

Gyulaj, egy kis település, mely a dimbes-dombos Dunántúlon, Tolna vármegyében rejtőzik. Az idegeneknek Gyulaj egy kis falut jelenthet, ami kicsit a "világ végén" van, de nekünk, helybélieknek ez itt a világ közepe.

Nekem, aki itt született és itt nőtt fel, Gyulaj nagyon sokat jelent. Ha Gyulajra gondolok, a biztonságos otthon jut elsőként eszembe. Az utcán végigmenve mindenki megismer, kedvesen köszönt és van pár jó szava hozzám. Gyulaj az a hely számomra, ahova bármikor elvonulhatok a városi élet zajától.  Ahol a csend, a jó levegő és a természet szépsége fogad. Madár csicsergésre, kakas kukorékolására más ébredni, mint a város zajaira. 

Rengeteg emlék köt Gyulajhoz. Óvodai, iskolai barátságok, falubeli rendezvények, barátokkal való biciklizések, túrázások, a templomdombon való falevél és vadgesztenye gyűjtése, a nagy odvas fa, az erdei vadászháznál tett kirándulások, az óvoda melletti dombon szánkózások és sok más. 

A faluban élő fiatalok gondolatait Gyulajról egy iskolás lány fogalmazása írja le a legjobban.

"Gyulaj a múltam, a jelenem és a jövőm töredéke. A csend és a nyugalom, ami bármelyik pillanatban a szolgálatomra áll. Az összetartozás a nehéz időkben, a számítás és a küzdelem. Egy feladat,amit ha motiváltan és kitartóan végzünk el, biztos hogy szép jövőt eredményez. A barátság, a testvériség és a család. Helyszínek, melyek a legjobb pillanatokkal lettek megtöltve. A búvóhely, amit akkor látogattunk meg, amikor minden és mindenki elől menekültünk. Az önfeledt nevetés, a fájdalom, melyet  az élet ránk zúdított." 

Ez jelenti számára Gyulajt. 

Ezek a képek bepillantást engednek mindabba, amiről írtam, a falumról.